H A _ R E M É N Y T E L E N N E K _ T Ű N I K _ I S...

BLOG QUIJOTE

GENDER

2020. május 22. - Blog Quijote

Igazság szerint nem sokat tudok a gender-elméletről, és még ennyit sem tudtam róla, amíg dicső pártunk és kormányunk vegzálni nem kezdte az egyetemi gender-szakokat. Akkoriban kerestem-találtam egy - az Isztambuli Egyezményben szereplőhöz hasonló - definíciót, amely szerint a gender fogalmába tartoznak „azok a társadalmilag kialakult szerepek, viselkedési formák, tevékenységek és jellegzetes tulajdonságok, amelyeket egy adott társadalom a nőkre és a férfiakra nézve megfelelőnek tekint”.

Ennek alapján úgy véltem (vélem most is), hogy ezzel a fogalommal semmi baj nincs: ténykérdés, hogy – az elenyésző számú hermafroditát leszámítva – mindenkinek van biológiai neme, de ezen belül történelmileg is, földrajzilag is nagyon-nagyon eltérőek lehetnek a "társadalom által megfelelőnek tekintett" szerepek, viselkedés formák, tevékenységek, mondjuk például a matriarchátustól a nő teljes alárendeltségéig. De nem is kell a régmúltban keresgélni: hasonlítsuk össze a nemekhez kötődő és társadalmilag elfogadott szerepeket egy fejlett nyugati és egy konzervatív arab  országban…

genderbias.jpg

Akkor részemről a dolog (és a dolog iránti érdeklődés) le is zárult. Az egész gender-ügyet az értékmentes hatalomgyakorlás egy újabb trükkjének tartottam, éppúgy mint a sorosozást, a migránsozást vagy éppen a Coca Cola plakátjai kapcsán tavaly kirobbantott műbalhét, az idei cigányozást és börtönbizniszezést. A népnek cirkusz kell, politikai harc, gyújtó hangú beszédek, gumicsont.

A lelohadt tüzet a közelmúltban megpróbálták ismét felszítani: a 2011-ben létrejött és a magyarok által 2014-ben aláírt, de mostanáig sem ratifikált Isztambuli Egyezményt parlamenti határozatban utasította el a kormánypárti többség. A pálfordulás oka a gender-fogalom. Az egyezmény ugyanis előírja a csatlakozó országoknak, hogy a sérelmet szenvedő áldozatoknak egyenló bánásmódot és jogvédelmet kell biztosítaniuk, függetlenül attól, hogy … – és itt egy terjedelmes felsorolás következik: a biológiai nem, a vallás, a származás, a bőrszín, a nyelv, a kisebbséghez tartozás, a nemi irányultság, a kor, egészség, fogyatékosság és egyebek között ott szerepel a gender is.

Az Egyezményt elutasító vélemények arra hivatkoznak, hogy a gender fogalma nem egyértelmű: van, aki úgy használja, ahogy az egyezmény (általam még az elején idézett) definíciója szól, de mások egyszerűen a biológiai nem (sex) szinonimájaként, megint mások csak a nőkre vonatkoztatva. És itt jön a feketeleves: némelyek a biológiai nemtől független, az egyén önmagára vonatkozó nemi identitását értik a fogalom alatt – márpedig ez a KDNP-s és Fideszes oldalon (de főleg az általuk elképzelt keresztény-konzervatív választóknak) mindennél riasztóbb. Ennek jegyében néhány napja törvénybe is foglalták, hogy Magyarországon senki nem változtathatja meg biológiai nemét.

Mielőtt érdemi vitába kezdenék, elsősorban is szögezzük le, hogy egy olyan fogalom, amelyet mindenki úgy értelmezhet, ahogy éppen jól esik, vagy ahogy pillanatnyi érdeke diktálja, egyszerűen hasznavehetetlen, nemcsak a tudományos életben, de még a hétköznapok világában is. A téma kutatóinak elsődleges feladata és kötelezettsége lenne, hogy mindenki számára egyértelmű, világos fogalomrendszert alakítsanak ki.

A lényegre térve: azzal nyilván minden józan gondolkodású ember egyetért,  hogy sem az állami intézkedésekben, sem a jogalkalmazásban, sem az emberi kapcsolatokban semmiféle diszkriminációnak nem lenne szabad előfordulnia. Nem lökjük le a Taigetoszról az öregeket, nem rablunk nőket, nem pofozzuk össze-vissza a gyerekeinket, nem zárjuk börtönbe a homoszexuális embereket, nem zárjuk gettóba a vallási vagy nemzeti kisebbségeket, … elvben legalábbis.

Miért ne vonatkozhatna a diszkrimináció tilalma ugyanígy az ún. társadalmi nemre is? (Csak mellékesen: egy neves publicistánk – szélsőségektől és csúsztatásoktól mentes cikket ígérve – azzal magyarázta ezt a furcsaságot, hogy ha minden nőt és férfit véd az egyezmény, akkor minek azt tovább cizellálni? Erre két válaszom is van:
1.) egyrészt ezen az alapon a felsorolásból a nemi irányultságot is ki kellene hagyni, hiszen a melegek és leszbikusok biológiai értelemben szintén férfiak és nők;
2.) másfelől pedig igenis van (lehet) a nemeken belüli diszkrimináció is, a társadalom többsége által nem megfelelőnek ítélt magatartás, megjelenés, viselkedés miatt. Az utóbbira nagyon könnyű példákat találni: a miniszoknya „kurvás” volt, a fiúk hosszú haja „buzis”, amit adott esetben rendőri erőszakkal is le lehetett vágni. A mai napig csodabogárnak számít (nálunk) ha egy lány mondjuk rendőrnek vagy katonának áll, hát még az a fiú, aki „óvóbácsi” szeretne lenni.

Az egész gender-ügy lufi-jellege két dologból derül ki igazán:
1.) ha nem cirkuszt akartak volna rendezni, akkor nem kellett volna a parlamenti határozat, hiszen immár hatodik éve amúgy sem ratifikálták az Egyezményt.
2.) ha egy pillanatra (de tényleg csak egy pillanatra) elfogadjuk, hogy az Isztambuli Egyezmény gender-fogalma nem az, ami az Egyezmény szövegében rögzítésre került, hanem az – a sokak számára esetleg ijesztő – értelmezés, amely szerint nincs is biológiai nemünk, csak az, amivel önmagát azonosítja az adott személy. Nyilván vannak-lehetnek olyanok, akik nem érzik magukat annak, aminek biológiai értelemben születtek. Én ezt sajnálatosnak tartom ugyan, de semmiképp nem hajmeresztőnek vagy felháborítónak. Ha valaki attól lesz boldog, hogy hormonálisan vagy műtétileg nemet változtat, ám tegye. Tessék mondani: mekkora társadalmi veszélyessége lehet ennek, ha a transzneműek számát-arányát maximum ezred százalékokban lehet mérni?

Fentebb már említett publicistánknak azt is készséggel elhiszem, hogy a transznemű aktivisták zárt Facebook-csoportjában drasztikus és szélsőséges stílus uralkodik. De ennek megint nincs semmi jelentősége:  minden csoportban-rétegben akadnak szélsőséges elmeháborodottak, legyen szó politikáról, futball-szurkolókról, rockrajongókról,...még az újságírók  között is vannak szép számmal elvetemült bértollnokok, akik demens vénembernek titulálják a pápát, vagy éppen liberális trükknek a koronavírust. Attól tartok, hogy ezek sokkal veszélyesebbek, mint a néhány, egymást hergelő transznemű.

Ha pedig azt értjük gender alatt, amit az Egyezmény definíciója mond, akkor bizony van helye a társadalmi nemnek is az aláíró országok által tiszteletben tartandó és megvédendő különbségek között. Itt ugyanis már nyilván nem az egyszerű biológiai tulajdonságok szerinti diszkriminációról van szó, hanem arról, hogy adott nemen belül is nagyon eltérőek lehetnek a hagyományok, szokások, elvárt viselkedési formák, akár egy országon belül is, de különböző országok, pláne földrészek között még sokkal inkább. E tény súlyát a globalizáció csak tovább növeli. Megint nem kell messzire menni példákért, hogy mennyire nehezen(vagy sehogy sem) sikerült beilleszkedni magyar lányoknak arab (de akár csak olasz) férjeik családjába, szűkebb-tágabb környezetébe, és hogy számos esetben a szó legszorosabb értelmében vett szökés-szöktetés, gyermekrablás lett a dolog vége.

Száz szónak is egy a vége: bármennyire is nyilvánvaló, hogy a „társadalmilag megfelelő” magatartásformák, tulajdonságok, tevékenységek, nemi szerepek bizony a társadalom hatására alakulnak ki, ebből megint sikerült - egy kis politikai tűzijátékkal fűszerezve - sokáig rágcsálható gumicsontot dobni az istenadta népnek