H A _ R E M É N Y T E L E N N E K _ T Ű N I K _ I S...

BLOG QUIJOTE

FELTÉTLEN KAPITULÁCIÓ?

Cigányok és az iskola

2020. május 24. - Blog Quijote

Bár sokan szeretnék nem tudomásul venni, de ettől még tény: Magyarország jövője igen nagy mértékben függ attól, hogy miként alakul a közelebbi és távolabbi időben a cigányság sorsa. Ma ugyan – a vírusválság nyomán – sok a munkanélküli, de ne feledjük, hogy pár hónappal ezelőtt a hazai gazdaság legnagyobb gondja a munkaerő-hiány volt, amit csak úgy lehetett valamelyest megoldani, hogy összességében mintegy százezer ukrán, szír, vietnami és egyéb vendégmunkást (migránst?) is foglalkoztattak.

Miközben a cigányok körében továbbra is nagy volt a munkanélküliség, nagyrészt megfelelő iskolázottságuk hiánya miatt. (Vannak egyéb tényezők is, a mélyszegénység, a gettósodott települések vagy településrészek, az ingerszegény környezet, a vonzó példák és a remények hiánya, a puszta túlélésre törekvés, az alkoholba-drogba menekülés – de ezekkel most részletesebben nem foglalkozom.)

A tanulatlanság, az iskolai végzettség hiánya, az írni-olvasni-számolni nemtudás következtében a cigány fiataloknak nem sok választásuk van: a vegetáláshoz éppen elég köz- és segédmunka. És itt rejtőzik a következő csapda: a jövőben egyre kevésbé lesz  szükség az ilyen típusú munkavégzésre: a gyorsan fejlődő és terjedő robotok éppen a segéd- és betanított (sokszor akár még a szak-) munkákat is gyorsabban, precízebben, olcsóbban, hatékonyabban végzik, mint az ember.

Magyarán: a jövőben magasan kvalifikált, kreatív, alkotóképes munkavállalókra lesz szükség, udvarosokra, kubikosokra, malterkeverőkre pedig alig. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy azt ma még nem is igen lehet tudni, milyen munkakörök, szakmák jönnek létre öt-tíz-húsz év múlva, azaz a mai 0-15 éves gyerekeknek milyen tudással és képességekkel kell majd rendelkezniük. [Erre megoldás, ha nem poros lexikon-adatokkal tömik tele a fejüket, hanem a biztos alapok (!!) elsajátítása és begyakorlása után készségeket – nyelv, kreativitás, csoportmunka, problémamegoldás, stb. – fejlesztenek. De ez megint túlmutat a jelen bejegyzés tárgykörén.]

Mindehhez képest az önmagát a NER-től elhatároló, de jobboldali-konzervatívnak szánó online-magazinban valami elképesztően retrográd, felsőbbrendűséget sugárzó publicisztikát olvashat a jobb sorsra érdemes közönség.

A szerző mindenáron be akarja bizonyítani, hogy a cigányok nem is akarnak tanulni, ellenségként és tisztátalanként tekintenek a tanítóra, a többség és a hatalom képviselőire, de még saját véreikre is, ha azok mondjuk szakmunkássá vagy – Uram bocsá’ – értelmiségivé válnak-váltak. Ehhez fel is sorol néhány példát. Az egyik Péli Tamás festőművész édesanyja, aki – becslésem szerint, nagyjából az 1930-as évek végén, a 40-es évek elején – tízévesen abbahagyta a tanulást, mert a mamája azt mondta, hogy fontosabb az  iskolánál felkészülni a férjhez menésre…  A másik példa József főherceg 1892-es (!) iskolaalapítása, amikor is kiderült, hogy a cigányok idegenkedtek az iskolától, ahová végül a gyerekeknek csak kb. harmada járt…

Természetesen nem vitatom, hogy a cigányoknak van egy sajátos, a magyarokétól sokban eltérő kultúrája, amiben az évszázadokig folytatott vándorlás nyomán, a szabadság, a kötetlenség, a szűk közösséghez való tartozás (és sok minden egyéb) fontos szerepet játszik, de a cikkben szereplő példák semmit nem bizonyítanak: ellenkező előjelű eseteket is bőséggel lehetne keresni és találni.

Igen vicces (vagy inkább röhejes), hogy a publicista tagadja a szegregáció puszta létét is: „Az a szegregáció, mely alapján az elhíresült gyöngyöspatai ítélet született, nem szegregáció. Magyarországon soha nem volt és ma sincs amerikai stílusú faji alapú iskolai elkülönítés, ahol még a felső-középosztálybeli anyagi körülmények között élő fekete gyerek sem járhatott fehér munkásosztálybeli gyerekekkel közös iskolába.” Szegregáció alatt ugyan miért csak az „amerikai stílusú” szegregációt kellene érteni? (Vagy arra játszunk, hogy ha 4-5-6 definíció lesz, akkor el lehet mosni a lényeget?). A most következő meghatározást nem én kreáltam, hanem csak egy országgyűlési bizottság 2004. évi anyagából másoltam: „Magyarországon részben a lakóhelyi elkülönülésből fakadóan, részben a többségi   társadalom   kirekesztő   magatartásának eredményeként a romagyerekek nagyfokú iskolai koncentrálódása figyelhető meg”. Azaz igenis van szegregáció, amire – ha kicsit utánajár az ember – számtalan példát lehet találni: a szomszéd településre átvitt „magyar gyerekekről”; a csak cigányok által látogatott, düledező iskolaépületekről; az órák alatt a folyóson tornapadon ülő cigánypurdékról, akikkel senki nem foglalkozik, mert „te ezt úgyse érted”;…

Megjegyzem: önmagában a szegregációt nem tartanám ördögtől való dolognak, ha nem a lenézést, megalázást, a jelen állapotainak konzerválását jelentené, hanem korszerű iskolákban, érzékenyített tanítókkal-tanárokkal, jó eszközökkel való felzárkóztatást. Ad absurdum: jobb oktatást mint a hagyományos (és többnyire szintén eléggé lepusztult) falusi iskolában, hogy a „magyarok” akarják beíratni a gyerekeiket a cigányok közé.

Mindez persze sok-sok időt és türelmet igényel: a már említett kulturális különbségek miatt a eredmények csak lassan és főleg eleinte korlátozottan születhetnek. De ha jönnek a sikerek, akkor az mindenkinek, az egész országnak jót jelent majd.

A kívánatos tolerancia és empátia teljes hiányáról tanúskodik, ezért a leginkább megdöbbentő és felháborító a szerző azon következtetése, mely szerint: „A cigányság társadalmi-gazdasági felemelkedésének alapfeltétele a zsidó-keresztény civilizációs hagyományon alapuló iskolában megtestesülő célok, értékek és normák elfogadása. Csak a feltétel nélküli kapituláció fogadható el.”

Nehezen fogom vissza magam, hogy ezt a gondolatot ne durva jelzőkkel minősítsem, de megpróbálom.
1.) Minden tiszteletem a vallásos embereké, a zsidó-keresztény kultúrkörön kívül is, legyen az hindu, sintoista, muzulmán, taoista, vagy bármi. DE… a jövő iskolájának a jövő kihívásaira kell felkészítenie a gyerekeket, márpedig a kibernetika, a robotika, a bionika vallásmentes szakmák-tudományterületek.
2.) Az emberi történelem során tartós békét, megnyugvást még sosem hozott a „feltétel nélküli kapituláció”. Akinek feltétel nélkül le kell mondania a kultúrájáról, a hagyományairól, az értékeiről, a vallásáról az sokáig (netán örökké) lázadni kész ellenálló marad. (Csak úgy mellesleg kérdezem az író urat: 100 évvel Trianon után neki már nem fáj a békediktátum?)
3.) A „kapituláció” csak lassan és észrevétlen mehet végbe, ahogy mondjuk a mai magyar többségi társadalom is leszokott déd- és ükapái életmódjáról, szokásairól, a nagycsaládról, az egykézésről, a komatálról, a kiszebábú-égetésről, a regölésről,…
4.) Egy valamire való ember a kutyáját is türelemmel, szeretettel neveli.